Az Oroszlán havában, a szív havában, a szeretet, a feltétel nélküli szeretet havában vagyunk. A tűz elem maximumon. A kérdés, hogy elfojtjuk, felperzselődünk vagy engedjük tisztulni érzelmeinket és tudjuk egyensúlyban tartani a tüzünket és az öröm szikráit kiárasztani.
Az utóbbi időben többször írtam és tartottam meditációt a szívtudatosságról. Meglátásom szerint ide szükséges beérkeznünk a szív és elme összhang megteremtéséért, azaz leginkább önmagunkért. Az igazba, az igaziba. Ehhez nélkülözhetetlen egyéni, mélyebb önismeretünk és hajlandóságunk a szembenézésre, elengedni mentális blokkjainkat és vállalni érzelmeinket. A szeretetért tennünk szükséges, önmagunkéért is és kapcsolódásainkban egymáséért is kölcsönösen, hogy megvalósuljon az áramlása.
Hogyan?
Ha tele vagyunk sérülésekkel, fájdalmakkal, traumákkal vagy inkább nem is veszünk róla tudomást lenyomjuk, elbagatellizáljuk és csak elrohanunk mellette, hiszen kinek van ideje ilyenekkel foglalkozni. (Majd évek múlva meglepődünk, amikor beköszönt egy betegség a tudomásul nem vett és átdolgozatlanul hagyott érzelmek, gondolatok hatására. Ezek addig is kifejtették hatásukat tudattalanunkban elváltozást manifesztálva a testben.)
Érdemes nem megvárni a baj bekövetkezését, elkezdeni magunkkal, hogy a felszínre tudjon érkezni a fájdalmaktól, sértettségtől és megbántottságtól mentes szeretet. Ehhez szükséges érzelmeinkért felelősséget vállalnunk, megbocsátanunk és elengednünk. A negatív energiák csak úgy tudnak kitisztulni rendszerünkből, ha hagyjuk őket távozni: a nehezteléseket, a haragot, a megbánásokat, a rejtett revansolási szándékot, a félelmeket a bántalmazástól, az elutasítástól, a függőségektől vagy bármi mástól.
Ha már nem hordozzuk tovább rejtett sérüléseinket, fájdalmainkat, nem engedjük, hogy a továbbiakban hasson ránk, akkor valójában magunkkal tesszük a legjobbat: nem mérgezzük tovább magunkat érzelmileg, tisztulunk. A szívünk is tisztul, ez fizikailag és érezhető egy idő után a folyamatos oldások hatására.
Honnan látjuk?
Sokszor előfordul, hogy nem is tudjuk, van-e bennünk például harag, mert annyira elnyomjuk, még csak tudatküszöb fölé sem tud emelkedni. Ha a kedves olvasók között van egykori „jókislány” vagy „jókisfiú” és még nem is tapasztalt meg efféle haragot, akkor az még ott lapul megdolgozásra várva. Vagy lehettünk éppen anarchista, lázadó szerepben a szülőkkel szemben, ismerve ellenérzéseinket, ellenállásunkat, mégsem oldottuk eddig őket. Úgy ez szintén kéri az átalakítását egészséges érzelmi működésünkhöz.
Szükséges rálátni, biztonságos keretek között felengedni, kiengedni, átdolgozni, hogy eljussunk a bántalmazás és önbántalmazás nélküli szeretetbe. Az út során, amit bejárunk, egyre jobban megismerjük magunkat és – többek között – rájöhetünk arra, hogy
- a negatív érzelem, ami bennünk lapult, nem is a mienk: tudattalanul átvettük anyától, apától, nagyszülőtől, gondozótól; vagy
- társadalmilag programozták belénk: sokan, sokat ismételgették és gyerekként elhittük, tévesen rögzült; vagy
- elhittük szintén tévesen, hogy rosszak vagyunk és bűntudatban, szégyenben kellene élnünk vagy bárkinek is gondot jelent a létezésünk, pusztán csak az, hogy vagyunk.
Közben a gyerekkorunkban és felnőttkorban magunkénak gondolt téves hitrendszerek szépen aláássák a valódi szeretetképességet, az önbecsülést, az önértékelést, a méltóságot és az érdemesség érzését arra, hogy valóban szívből létezzünk és önazonosak legyünk önmagunkként megnyilvánulva. Valódi mintánk sincsen rá, mivel szüleink nem-igen foglalkoztak a rögzültségeik oldásával. Jobbára vagy az előző generációt másolták, vagy épp pont ellene mentek szintén torzított módon. (Persze kivételek bizonyára voltak, vannak.)
Hogyan tehetünk Önmagunkért?
Amikor a bántalmazásmentes tiszta szeretet állapotába és belső Önmagunkhoz szeretnénk eljutni, úgy többféle szempontból is dolgozhatunk magunkon:
- anyasebek, apasebek, sérült belső gyermek gyógyításán keresztül.
- szívsebek, szívfájdalmak oldásán keresztül. (Ez utóbbiak mind felhozzák majd azon érzelmeket, amelyek átdolgozásra várnak)
- negatív érzelmek feloldásán keresztül, csak a legfontosabbak említésével: megaláztatás, szégyen, bűntudat, hibáztatás, kétségbeesés, fásultság, sajnálkozás, bánat, szorongás, félelem, sóvárgás, vágyakozás, gyűlölet, harag, lekicsinylés, büszkeség, gúny, reménytelenség.
- megbocsátás gyakorláson keresztül önmagunk és mások irányába
- tudatos szerető kedvesség gyakorlásával.
Ahogy haladunk fentiekkel előre magunkban, úgy jobban megismerjük magunkat, képessé válunk mind magunkkal, mind másokkal együttérzőbbé válni, megértésekre jutni, érzelmi intelligenciánkat növelni, egymásra tekintettel lenni, határainkat megfelelően képviselni és szívünket szeretettelibb, békésebb állapotba hozni. Így tudatszintünket emelni, tudatszintemelkedést követően másképp, másfajta döntéseket hozni és új mintákat írni, amelyek összehangoltak szívünkkel, univerzumunkkal.
Ha bármelyik téma megérintett és jönnél hozzám, szeretettel várlak konzultációra, tudunk menni vele. Az idő energetikai minősége jelenleg nagyon támogatja a fentiek bármelyikének átalakítását és a felszabadulást.
Dévai Andrea – DevaHealing
