Mi az asszertív kommunikáció?
Olyan önérvényesítő kommunikáció, amelynek során az egyén képes megfelelően kommunikálni jogait, kifejezni szükségleteit amellett, hogy a kommunikációban részt vevő másik fél igényei is meghallgatásra, tekintetbe vételre és megértésre kerülnek.
Asszertív magatartás során az egyén megfelelő önismeretének birtokában képes saját szándékaival, belső érzelemvilágával kapcsolódni. Így képessé válik magabiztosan, pontosan és tisztán képviselni saját érdekeit, miközben nyitott a másik fél meghallgatására és megértésére. Ez kölcsönösen tiszteletet adó és együttműködő szándékot fejez ki a másik irányába és utat nyit a valódi párbeszédnek.
Miben segít nekünk az asszertív kommunikáció az életünkben?
Segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy
- az életünkben nyer-nyer helyzetek valósuljanak meg;
- ki tudjuk fejezni a saját szükségleteinket és közben tekintetbe tudjuk venni a másik fél igényeit is;
- félelemmentesen beszélhessünk anélkül, hogy attól tartanánk, hogy elnyomnának vagy esetleg mi magunk válnánk agresszívvé a kommunikáció közben.
Fentiekhez természetesen fontos tudnunk önmagunk számára, hogy jogunk van a saját érzelmeinket és gondolatainkat kifejezni és tudatában lennünk az alábbi jogoknak is, többek között:
- Jog arra, hogy tisztelettel kezeljenek, mint kompetens emberi lényt.
- Jog arra, hogy eldönthessük, hogyan töltjük az időnket.
- Jog arra, hogy kérhessük, amit akarunk.
- Jog arra, hogy visszajelzést kérhessünk például saját teljesítményünkkel, a viselkedésünkkel, a mások által rólunk alkotott képpel kapcsolatban.
- Jog arra, hogy figyeljenek ránk és komolyan vegyenek bennünket.
- Jog arra, hogy véleményünk lehessen
- Jog arra, hogy hibázhassunk.
- Jog arra, hogy bűntudat nélkül „nemet” mondhassunk.
- Jog arra, hogy kinyilváníthassuk az igényeinket.
- Jog arra, hogy „igent” mondhassunk anélkül, hogy önzőnek éreznénk magunkat.”
(Fenti jogok idézetek – további jogok felsorolása mellett – Sue Bishop Asszertivitás című könyvéből.)
Jogaink és érzelmeink tudatosításával, egyúttal figyelembe véve a másik ember szintén hasonló jogait és érzelemvilágát, lehetőségünk nyílik egy megértőbb és együttérzéssel telibb kommunikációban való részvételre. Ekkor megengedhetjük magunknak az igényeink kifejezésre juttatását, amely már rányit az asszertivitás világára.
